A Szentmihályi Gyula utcai csodálatos villánk nem sok örömöt hozott a tulajdonosainak! 6 évesen ott álltam a gyönyörű csúcsíves ablakokkal teli iroda fekete drapériákkal feldíszitett irodájában nagyanyám felravatalozott koporsója mellett! Azóta sem tapasztaltam ilyent:....a háznál .....celebrált szertartást.....!! Ez egy nagyon különleges esemény volt.....különleges maga a halál-ok is...öngyilkosság...!! Korábban nagyapámat még a világháború elején, öregedésének kezdetén keserves körülmények közt....gyomor- s májrák vitte el...ezt csak hallomásból tudtam! A ház későbbi tulajdonosai szinte mindnyájan áron alul "szabadultak" csődbe menő panziós vállalkozásaiktól...... Most ott áll felújítva, gyönyörű...helyi értékű műemlékké nyílvánítva.... v Az eredetileg 10 szobás, majd 18 (vagy 22) szobásra alakított épület 1000 négyszögöl Balatonba töltött telken áll!! Földszinti részén lakott a család...emeleti részen minden évben ugyanazok a családok jöttek nyaralni! Nem mindenki engedhette ezt meg magának....lakóink ismert emberek..... némelyek hírességek családjai voltak! Így ismertünk meg festőművészt, egyetemi tanárokat.....mind-mind jómódú ember, akik évente ugyanabba az emeleti lakrészbe visszatértek! De a ház szerencsétlenséget egy ízben nemcsak a tulajdonosára hozott, de volt lakójára is...... R. professzor műgyetemen dolgozott - úgy emlékszem - amikor én megismertem őket már nem nyaraltak nálunk! Akkor már vállalatnak adtuk bérbe a házat...rettegve mikor fogják ezt is "igénybe venni".. .(az államosítások miatt halt meg önkezével a nagyanyám is. Öregségükre tartalékolt saját munkájukkal szerzett vagyonuktól fosztották meg, ..s ezt...nem tudta feldolgozni.....) R. professzornak tulajdonképpen még a szülei voltak állandó nyaralóink, ő csak kisgyerekként volt ott! Amikor én őt megismertem - felnőttként, professzorkén már nagy ikerfiai voltak, s rendületlenül visszajártak BBoglárra nyaralni. Már máshová....talán saját villájuk is volt....erre már nem emlékszem! Valamennyi korábban nálunk nyaraló családdal - igy a prof.-úr- ékkal is tartottuk a kapcsolatot, mondhatni....... "összejártunk" !!! A családi barátságnak volt még egy külön oka is! R.prof.úr éppolyan szenvedélyes vitorlázó volt mint családunk valamennyi férfitagja! Különösen apámmal voltak jó barátságban. Apám mesteri fokon "Űzte a vitorolást"....kisgyerekként kedvenc játékaim a vitorlás versenyeken kapott érmei voltak! A professzor nem bővelkedett szabadidőben, nyaralni is inkább csak a felesége és a fiai mentek! De vitorlást azért tartottak. Szép 15-ös (a számozás mindig a vitorla-felület nagyságától függött) ...kajütös...igazi családi hajó volt a Pingvin !! Azon a nyáron R. professzor talán egyáltalán nem is volt a Balatonon! Gyakran volt külföldön.... elbeszéléseit mindig nagy áhítattal hallgattuk.. Ebben az időben (60-as évek) nem volt gyakori téma Magyarországon a külföldi élmény-beszámoló! Ezen a nyáron az egész szezont a boglári kikötőben "ringatózta át" Pingvin !!! A családban más nem használta, a fiúk már egy kicsit értettek a "vitorolás"-hoz, de vizijártassági engedély, s főként apai engedély nélkül hogyan is merték volna használni a hajót! Szeptember volt már mire sor került R.professzor Boglárra utazására! Valószínüleg nem számított már sok szabadságra. A hajót télen nem a boglári, hanem a balatonfüredi tárolóban "teleltette", így hátra volt még egy szép hosszú vitorlásút a boglári kikötőből Füredre! Nem volt szerencséjük a szállítás napján, elég erős szél fújt! Azért a rossz idő ellenére felszereltek és elindultak! Elhagyva Boglárt a szél egyre erősödött! Pingvin nem volt egy "könnyen boruló hajótípus", - így kockáztattak! Egyre nagyobbak lettek a hullámok, - azt mondják a balatonlellei kikötőbe talán még befuthattak volna - de nem! A Felsőlellei nagy SZOT üdülő (később Hunguest, majd Giuseppe) épületével lehettek egy vonalban! Hogy mi okozta a borulást......ki tudja! Talán hirtelen úgy gondolta R. prof. , hogy mégis a part fele megy...nem tudjuk! Már kezdett esteledni, de a partról látták a tragédiát! A SZOT üdülőnek saját mentőhajója volt, saját személyzettel, de az addigra már tarajos hullámokon nem lehetett kifutni! A fiúk későbbi elmeséléséből tudom, hogy kb, hogyan zajlottak a továbbiak! Persze a történet pontosságáért nem kezeskedhetem! Hosszú órákig voltak a meglehetősen hideg vízben......két rémült.... kiskamasz.....később sokkos állapotba kerülve.........!!! Tőlük tudtuk meg mi történt! A professzor a szél erősödésével, a hullámok tarajosodásával.....a kitört viharban, villámok között sem veszítette el a lélekjelenlétét! Ahogyan az előírásos, a hajó köteleivel rákötözte a fiúkat a közben már vizen lebegő fenékdeszkákra, s más mentésre alkalmas eszközre! Hozzákötözték magukat a közben felborult hajó árbócához is! A gyerekek iszonyatosan féltek, de apjuk nem engedte, hogy pánikba essenek! Ahogy teltek az órák, s egyre sötétedett, már csak a villámok fénye adott néha egy- két ijesztő fénnyel-teli pillanatot, percet! Az apa egyfolytában nyugtatta, bátorította a fiúkat! A sötétben megtalálták a viharban használatos "fáklyát" is, ez egy vízhatlan csomagolásban lévő farúd, amit egy rászerelt kötél megrántásával lehet meggyújtani!! Állítólag sikerült! A parton közben menetkészen várakoztak a mentőhajóval........s végre kicsit csendesedett a vihar!! Kifutottak, s nagy keservesen elérték a felborult hajót, és a vízben a deszkába kapaszkodó, fiait felszínen tartó már végkimerültségben lévő professzort!! Nem könnyű sötétben, viharban a mentés, a fiúkat nagy nehezen kihúzták, a vízből segítette az édesapjuk is! Majd egészen halkan, de azért érthetően kérte az apa, hogy valaki másszon be a vízbe, mert neki már nincsen ereje megkapaszkodni! Hogy ez a halk hang tette-e, vagy a mentők felületessége......de senki sem ugrott be!! Biztatták..., hogy olyan ügyesen kisegítette a fiait is.....ragadja meg azt a kötelet....de pár pillanat alatt a kimerült test elsüllyedt.. S aztán mégiscsak valaki bemehetett.......de a sötétben.....a velük lévő kézilámpákkal......már hiába pásztázták a vizet! Ahogy az ilyenkor lenni szokott, keresgélték még az éjjel - mint tűt a szénakazalban - azután egy idő után kivetette a víz R. professzor vízbefúlt holttestét!!! Pingvin - t a vihar csendesedésével megtalálták, bevontatták! Sokáig volt téma az eset! Beszélték persze, hogy a mentősök az eset előtt mulatoztak...ilyen-olyan szabályt nem tartottak be....azt nem vonta kétségbe senki, hogy ilyenkor egy embernek - legalább egy embernek - a vízből is kellett volna segíteni! Aztán a szóbeszéd lassan elmaradt! R. professzor úr özvegye sokáig próbálkozott megszabadulni a rosszemlékű hajótól....! Sokan babonásak! Megvenni egy hajót aminek a tulajdonosa meghalt..?! Ráadásul éppen a hajó miatt halt meg!!!! Azután egy levelet kapott apám, tőle érdeklődött a professzor özvegye, hogy nem tudna-e az értékesítésben segíteni! Apám nem volt babonás! Megnézte a hajót, mennyire ártott neki az esemény, mennyi javítást igényel.........! Apám megvette, részben saját munkával rendbe hoztuk, s így lett a miénk a Pingvin! |