A Szentmihályi Gyula utcai csodálatos villánk nem sok örömöt hozott a tulajdonosainak!
6 évesen ott álltam a gyönyörű csúcsíves ablakokkal teli iroda fekete drapériákkal feldíszitett irodájában nagyanyám felravatalozott koporsója mellett! Azóta sem tapasztaltam ilyent:....a háznál .....celebrált szertartást.....!!
Ez egy nagyon különleges esemény volt.....különleges maga a halál-ok is...öngyilkosság...!!
Korábban nagyapámat még a világháború elején, öregedésének kezdetén keserves körülmények közt....gyomor- s májrák vitte el...ezt csak hallomásból tudtam!
A ház későbbi tulajdonosai szinte mindnyájan áron alul "szabadultak" csődbe menő panziós vállalkozásaiktól......
Most ott áll felújítva, gyönyörű...helyi értékű műemlékké nyílvánítva....  v
Az eredetileg 10 szobás, majd 18 (vagy 22) szobásra alakított épület 1000 négyszögöl Balatonba töltött telken áll!!
Földszinti részén lakott a család...emeleti részen minden évben ugyanazok a családok jöttek nyaralni!
Nem mindenki engedhette ezt meg magának....lakóink ismert emberek..... némelyek hírességek családjai voltak!
Így ismertünk meg festőművészt, egyetemi tanárokat.....mind-mind jómódú ember, akik évente ugyanabba az emeleti lakrészbe visszatértek!
De a ház szerencsétlenséget egy ízben nemcsak a tulajdonosára hozott, de volt lakójára is......
R. professzor műgyetemen dolgozott - úgy emlékszem - amikor én megismertem őket már nem nyaraltak nálunk!
Akkor már vállalatnak adtuk bérbe a házat...rettegve mikor fogják ezt is "igénybe venni"..
.(az államosítások miatt halt meg önkezével a nagyanyám is. Öregségükre tartalékolt saját munkájukkal szerzett vagyonuktól fosztották meg, ..s ezt...nem tudta feldolgozni.....)
R. professzornak tulajdonképpen még a szülei voltak állandó nyaralóink, ő csak kisgyerekként volt ott!
Amikor én őt megismertem - felnőttként, professzorkén már nagy ikerfiai voltak, s rendületlenül visszajártak BBoglárra nyaralni.
Már máshová....talán saját villájuk is volt....erre már nem emlékszem!
Valamennyi korábban nálunk nyaraló családdal - igy a prof.-úr- ékkal is tartottuk a kapcsolatot, mondhatni....... "összejártunk" !!!
A családi barátságnak volt még egy külön oka is! R.prof.úr éppolyan szenvedélyes vitorlázó volt mint családunk valamennyi férfitagja!
Különösen apámmal voltak jó barátságban. Apám mesteri fokon "Űzte a vitorolást"....kisgyerekként kedvenc játékaim a vitorlás versenyeken kapott érmei voltak!
A professzor nem bővelkedett szabadidőben, nyaralni is inkább csak a felesége és a fiai mentek!
De vitorlást azért tartottak. Szép 15-ös (a számozás mindig a vitorla-felület nagyságától függött) ...kajütös...igazi családi hajó volt a Pingvin !!
Azon a nyáron R. professzor talán egyáltalán nem is volt a Balatonon!
Gyakran volt külföldön.... elbeszéléseit mindig nagy áhítattal hallgattuk..
Ebben az időben (60-as évek) nem volt gyakori téma Magyarországon a külföldi élmény-beszámoló!
Ezen a nyáron az egész szezont a boglári kikötőben "ringatózta át" Pingvin !!!
A családban más nem használta, a fiúk már egy kicsit értettek a "vitorolás"-hoz, de vizijártassági engedély, s főként apai engedély nélkül hogyan is merték volna használni a hajót!
Szeptember volt már mire sor került R.professzor Boglárra utazására! Valószínüleg nem számított már sok szabadságra. A hajót télen nem a boglári, hanem a balatonfüredi tárolóban "teleltette", így hátra volt még egy szép hosszú vitorlásút a boglári kikötőből Füredre!
Nem volt szerencséjük a szállítás napján, elég erős szél fújt!
Azért a rossz idő ellenére felszereltek és elindultak! Elhagyva Boglárt a szél egyre erősödött! Pingvin nem volt egy "könnyen boruló hajótípus", - így kockáztattak!
Egyre nagyobbak lettek a hullámok, - azt mondják a balatonlellei kikötőbe talán még befuthattak volna - de nem!
A Felsőlellei nagy SZOT üdülő (később Hunguest, majd Giuseppe) épületével lehettek egy vonalban!
Hogy mi okozta a borulást......ki tudja!
Talán hirtelen úgy gondolta R. prof. , hogy mégis a part fele megy...nem tudjuk!
Már kezdett esteledni, de a partról látták a tragédiát! A SZOT üdülőnek saját mentőhajója volt, saját személyzettel, de az addigra már tarajos hullámokon nem lehetett kifutni!
A fiúk későbbi elmeséléséből tudom, hogy kb, hogyan zajlottak a továbbiak!
Persze a történet pontosságáért nem kezeskedhetem! Hosszú órákig voltak a meglehetősen hideg vízben......két rémült.... kiskamasz.....később sokkos állapotba kerülve.........!!! Tőlük tudtuk meg mi történt!
A professzor a szél erősödésével, a hullámok tarajosodásával.....a kitört viharban, villámok között sem veszítette el a lélekjelenlétét!
Ahogyan az előírásos, a hajó köteleivel rákötözte a fiúkat a közben már vizen lebegő fenékdeszkákra, s más mentésre alkalmas eszközre! Hozzákötözték magukat a közben felborult hajó árbócához is!
A gyerekek iszonyatosan féltek, de apjuk nem engedte, hogy pánikba essenek!
Ahogy teltek az órák, s egyre sötétedett, már csak a villámok fénye adott néha egy- két ijesztő fénnyel-teli pillanatot, percet!
Az apa egyfolytában nyugtatta, bátorította a fiúkat!
A sötétben megtalálták a viharban használatos "fáklyát" is, ez egy vízhatlan csomagolásban lévő farúd, amit egy rászerelt kötél megrántásával lehet meggyújtani!!
Állítólag sikerült!
A parton közben menetkészen várakoztak a mentőhajóval........s végre kicsit csendesedett a vihar!!
Kifutottak, s nagy keservesen elérték a felborult hajót, és a vízben a deszkába kapaszkodó, fiait felszínen tartó már végkimerültségben lévő professzort!!
Nem könnyű sötétben, viharban a mentés, a fiúkat nagy nehezen kihúzták, a vízből segítette az édesapjuk is!
Majd egészen halkan, de azért érthetően kérte az apa, hogy valaki másszon be a vízbe, mert neki már nincsen ereje megkapaszkodni!
Hogy ez a halk hang tette-e, vagy a mentők felületessége......de senki sem ugrott be!!
Biztatták..., hogy olyan ügyesen kisegítette a fiait is.....ragadja meg azt a kötelet....de pár pillanat alatt a kimerült test elsüllyedt..
S aztán mégiscsak valaki bemehetett.......de a sötétben.....a velük lévő kézilámpákkal......már hiába pásztázták a vizet!
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, keresgélték még az éjjel - mint tűt a szénakazalban - azután egy idő után kivetette a víz R. professzor vízbefúlt holttestét!!!
Pingvin - t a vihar csendesedésével megtalálták, bevontatták!
Sokáig volt téma az eset! Beszélték persze, hogy a mentősök az eset előtt mulatoztak...ilyen-olyan szabályt nem tartottak be....azt nem vonta kétségbe senki, hogy ilyenkor egy embernek - legalább egy embernek - a vízből is kellett volna segíteni!
Aztán a szóbeszéd lassan elmaradt! R. professzor úr özvegye sokáig próbálkozott megszabadulni a rosszemlékű hajótól....!
Sokan babonásak! Megvenni egy hajót aminek a tulajdonosa meghalt..?! Ráadásul éppen a hajó miatt halt meg!!!!
Azután egy levelet kapott apám, tőle érdeklődött a professzor özvegye, hogy nem tudna-e az értékesítésben segíteni!
Apám nem volt babonás! Megnézte a hajót, mennyire ártott neki az esemény, mennyi javítást igényel.........!
Apám megvette, részben saját munkával rendbe hoztuk,
s így lett a miénk a Pingvin! |
